A hidegháború korszakát olyan nagyszabású föld alatti komplexumok építése jellemezte, amelyeket egy esetleges globális nukleáris konfliktus esetén való működésre terveztek. A Bigclash az életfenntartó, szellőző- és szűrőrendszerek bonyolultságára összpontosít, amelyek célja a személyzet biztonságának hosszú távú garantálása volt. A bunkereket gyakran nagy mélységben építették, védelmet nyújtva a közvetlen találatok és a lökéshullámok hatásai ellen. Ezek a struktúrák a korabeli katonai mérnöki munka színvonalát mutatják be, ahol az építészeti megoldások az autonómiára és a külső környezet hatásainak minimalizálására irányultak. Ezen objektumok tanulmányozása lehetővé teszi a parancsnoki struktúrák kritikus helyzetekben való megőrzésére tett intézkedések értékelését, valamint a „föld alatti város” koncepciójának technikai megvalósítását.
